A fekete zongora

2010. november 10., szerda.



Üdvöz légy, Olvasó!

Nevem Dávid Veronika. 1890-es esztendő szülötte vagyok, s nem oly rég ó-kanizsai polgárként megdöbbentő események részese voltam. Kényszerűségből odahagyva szülővárosomat Nagy-Budapestre költöztem, s most a Nő című lapnál szorgoskodom. Ideálom Ady Endre, ki korunk vátesze, egyszersmind igen kellemes kinézetű úriember.

"Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ez a fekete zongora."

Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak.

Szerző: Baráth Katalin (Pikszi)

URL: http://afeketezongora.blogspot.com/

Ajánlotta: Saját ajánlás

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
Cacoethes Scribendi © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |