Pire-i Krónikák 1. - Floralia

2010. november 25., csütörtök.


Egy álmodozó, két lábbal a föld felett járó lány kalandjai egy eldugott kis skót szigeten... egy felejthetetlen nyár története, ahogyan arról Flora a barátnőjének írt levelekben mesél...

Ízelítő

Úgy tűnik, végre megérkezem. Látnod kellene, milyen gyönyörű Pire innen a fedélzetről. Mások odabent isszák a teájukat, esznek, meg beszélgetnek – ahelyett, hogy itt állnának és gyönyörködnének ebben a csodálatos látványban… Én persze már akkor elkezdtem élvezni az utat, amikor kifutott a komp a kikötőből néhány órával ezelőtt, sőt, már akkor, amikor elindulhattam Londonból.

Mert micsoda öröm volt meglátni az ismerős hajót, amely már hosszú évek óta szállítja az egy híján kétszáz utast és a tucatnyi autót Pire-ra. A drága jó, öreg Shillay, az én Kharónom, aki mindig örömmel megteszi azt a szívességet, hogy a hétköznapi szürkeségből szivárványos szigetemre repít. Tudtommal, nem is közlekedik nála kisebb hajó itt, a skót szárazföld és a szigetek között. Közlekedne, ha lenne olyan bárka. Mert a Pire-ra irányuló járatokhoz minden bizonnyal egy apróbb hajócska is bőven elegendő lenne, mert a Shillay gyomrát még sohasem töltötték meg a kocsik, fedélzetén pedig inkább csak lézengenek, semmint szoronganak az utasok.

A komptársaság valószínűleg a legnagyobb örömmel szüntetné meg ezt a járatot, ha tehetné. A rengeteg turista nélkül ugyanis – akik a többi nagyobb és szebb hajót megtöltik – a Shillay nem lehet túl jó befektetés. Erre feltehetően már ők is rég rájöttek, mert ez az egyetlen komp, amelyen nem hogy egy étterem, de még csak egy csöppnyi büfé sincs, így jó, ha az ember már előre tudja, hogy ha megéhezik vagy megszomjazik az út során, csak magára számíthat: és hoz magával néhány szendvicset, meg egy termosznyi forró teát vagy kávét, ami átmelegíti az embert a hideg, szeles tengeren. De a gyér forgalomnak köszönhető az is, hogy a Shillay vén falait nem torzítja számtalan reklámplakát, amik fogkrém, mosogatószer vagy netán rágógumi vásárlására buzdítanak, s amint az más hajókon tapasztalható.

De hogy miért is ennyire népszerűtlen Pire az utazók körében, azt magam sem tudom. Hiszen minden megvan itt, ami egy tökéletes nyaraláshoz kell: csend, nyugalom és béke. Bár meglehet, hogy ez csak az én ideális vakációm receptje. A csodaszép tengerről és az elbűvölő tájról most nem is szólok, egyrészt, mert azt sok más üdülőhely is tudja, másrészt pedig már jó előre le kell szögeznem, hogy ha megérkezem végre, olyannyira le leszek majd nyűgözve a sziget által, folyamatosan az itt töltendő három hónap alatt, hogy kizártnak tartom, hogy kapsz majd olyan levelet tőlem, amelyben ne áradoznék róla.

Ugyanakkor azt hiszem, Pire-nak éppen az a legnagyobb előnye, hogy ilyen felfedezetlen maradt mindmáig. Hiszen ha tobzódnának itt a turisták, akkor pont az a csend, nyugalom és béke veszne el innen, amelyet ma oly nagyra értékelek. Lehet, hogy ez furcsán hangzik egy egyetemista lány szájából, de kilenc hónap London egyhuzamban éppen elég mozgalmas és eseménydús ahhoz, hogy szükség legyen egy ilyen nyaralásra utána. Hogy azután újra feltöltődve vághassak neki az újabb menetnek.
Szerző: Freya

URL: http://freya-floralia.blogspot.com/2009/11/1-fejezet.html

Ajánlotta: Rita07

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
Cacoethes Scribendi © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |