Pire-i Krónikák 2. - A sziget foglya

2010. november 25., csütörtök.


Life isn't about finding yourself. 
Life is about creating yourself.

Ezúttal olyasvalaki érkezik az eldugott kis skót szigetre, aki közel sem lelkesedik érte annyira...

Ízelítő

(...) Lassan visszasírom a málló vakolatú albérletemet, ott legalább épeszű emberek vettek körül. Lehet, hogy fegyverrel jártak a zöldségeshez is, alkoholisták és/vagy drogfüggők voltak, de az is jobb volt, mint ez. Életszerűbb. Nem ilyen idegesítően lassú és nyugodt, mint Pire. El kell tűnnöm innen mielőbb, különben tényleg én is olyan menthetetlen félnótás leszek, mint ezek itt körülöttem!

De ha a szellemi épségem megóvása nem elég indok számodra, engedd meg, hogy eláruljam: az életem is veszélyben van a szigeten. Már napok óta furcsa, sőt, túlzás nélkül állíthatom, természetfeletti jelenségek figyelhetők meg itt. Egy tőlünk nem túl messze (értsd: nem biztonságosan távol) lévő házban szellemek kísértenek! Vagy legalábbis egy szellem, nem tudom pontosan, mert senki nem merészkedik oda. Ha igazán pontos akarok lenni, azt kell mondanom, a helyiek nem tartják különösebben érdekesnek a dolgot: mint semmivel, ezzel sem törődnek, bár halkan megsúgom, szerintem esélyes, hogy be vannak tojva, ezért tesznek úgy, mintha nem érdekelné őket a kísértetjárta ház. Ugyanis a pire-iak iszonyatosan babonás népség, hisznek mindenféle tündérekben meg koboldokban, még állítólagos boszorkájuk is van, de ebbe most nem megyek bele, már így sem tudom, hogyan fogok ennyi lapot belegyömöszölni ebbe az átkozott kólásüvegbe.

Szóval a lényeg, hogy ebből a házból, amiben már hosszú évek óta senki sem lakik, most egyszerre csak fura fények szűrődnek ki az éjszaka közepén, és megmagyarázhatatlan zajokat hoz felénk a szél. (Hogy ez sem tud másokat ijesztgetni, muszáj pont az én ablakom alá fújnia ezeket az ijesztő hangokat!)

Mielőtt még azt mondhatnád, kedves idegen, hogy biztosan beköltözött a házba valaki, ki kell, hogy ábrándítsalak: ezen a szigeten lehetetlen észrevétlenül beköltözni akárhova is. Sőt, itt semmit sem lehet észrevétlenül csinálni. Ha valaki ide érkezik, első útja a pubba vezet, hogy köszöntsön mindenkit. Nem azért, mert így illik, hanem mert ők alapból így élnek. Butaság, nem? Ráadásul mindenki pontosan tudja, ki érkezik a komppal Pire-ra, és hónapok óta nem tévedt erre kívülálló, nem jött haza bűnbánóan egyetlen idegenbe szakadt tékozló fiú sem. (Olyan nincs is, ugyan ki akarna innen elmenni...? Remélem, érzed az iróniát.)

Szóval errefelé kifejezetten szeretik, hogy mindenki tud mindenkiről, szeretik a gondolatot, hogy belelátnak egymás életébe. Privát szféra? Itt olyan nincs, mert nem is akarják, hogy legyen. Mondtam már, milyen elviselhetetlen ez a sziget?

Tehát nem elég, hogy félőrültek lakják Pire-t, még kísértetek is akadnak errefelé! Elátkozott egy hely, láthatod. Csak tudnám, mivel érdemeltem én ki, hogy ide kerüljek! Na jó, tudom, de a büntetés szerintem akkor is túlzás. Választhatok, hogy napokon belül én is elmebeteg leszek, vagy a szellemek végeznek velem. Vagy... remélem, Te adsz nekem egy harmadik lehetőséget is! Életem végéig hálás leszek Neked, a szolgád leszek, bármit megteszek, csak ments ki innen, kérlek! Már nem bírom tovább!


Hűséges rabszolgád:
Joley Fisher

Szerző: Freya

URL: http://freya-floralia.blogspot.com

Ajánlotta: Rita07

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
Cacoethes Scribendi © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |