Sosem hitt végzet

2010. december 10., péntek.

Mit tehet egy lány, ha valaki, akit alig ismer, segít neki kimászni a maga alkotta pokolból, csak azért, hogy végül magával rántsa a sajátjába? Lesz annyira erős a kapcsolatuk, hogy egymás segítségével ismét önmaguk lehessenek? Van esély, hogy beteljesüljön a végzetük, vagy a hibáik messzire sodorják őket egymástól?

„Másnaposan, vagy inkább harmadnaposan támolyogtam ki a fürdőszobába, hogy keressek egy aszpirint, mert úgy éreztem szétszakad a fejem. Nem is emlékeztem hogyan kerültünk haza, abban azonban biztos voltam, hogy nem Ryan hozott el a buliból, hisz ő totál kiütve feküdt azt ágyban.
Végre megtaláltam azt a rohadt gyógyszert, és amikor a csaphoz hajoltam, hogy egy kis vízzel lenyeljem, kiesett a pirula a kezemből. A tükörből egy ismeretlen valaki nézett vissza rám, akiről nem akartam elhinni, hogy tényleg én vagyok. Árnyéka sem voltam egykori önmagamnak, nem csak a hajam és a bőröm volt fakó, de még a szemeim is. A vastag smink elkenődött, és ettől úgy néztem ki, mint egy hulla.
- Ez nem mehet így tovább – suttogtam a tükörből döbbenten visszabámuló valakinek. – El kell mennem. Ha vele maradok sosem lesz vége a buliknak. Mármint de, hamarosan vége lehet, de egyáltalán nem jó vége…”

Amira Dawson 24 éves, és mindene megvan, amit valaha kívánt magának: szerető vőlegény, jó állás, egy picike lakás, és a kilátás egy nyugodt, boldog életre. Aztán egy pillanat alatt mindez romba dől, és ő az egyik lehető legrosszabb helyzetben találja magát, félig-meddig a saját hibájából.

Szerző: Lylia Bloom


Ajánlotta: Saját ajánlás

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
Cacoethes Scribendi © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |