A Gladiátor

2011. március 10., csütörtök.

Róma, ma és a Kr.u. I. század második fele. London, ma és kétezer éve. Két nő és két férfi. Egy régész, aki feltárja a múltat, egy kutató, aki megfejti az írást. Egy gladiátor, akit eladtak a hite miatt, egy rabszolga, akiből szabad ember lesz, egy nő, aki a hitéért és az életéért harcol. Mindez egy kegyetlen korban, egy férfiak uralta világban, ahol egy nőnek az élethez is csak akkor volt joga, ha azt apja, vagy a férje engedélyezte. Egy nő, aki ebben a korban gladiátor volt, egy nő, aki keresztény volt, egy nő, akinek ölnie kellett, hogy élhessen.
És egy lány, ma, aki felfedi a múltat...

Diodora Montague történész, a régi korok vallásaival, az ó-kereszténységgel foglalkozik. Egyik nap a Vatikánban egy soha nem látott papirusz tekercset talál, ami fenekestül felforgatja addig nyugodtnak hitt életét. Nian Lewin elismert régész, egy londoni ásatás során egy római villa feltárása közben olyan nyomra bukkan, ami Rómába, Diohoz vezeti. A tekercs fordítása közben visszatérünk a múltba, ahol fokozatosan tárul fel előttünk Diana Lucia, a gazdag római patricius lányának az élete. Akinek, szerencsétlen szerencsés sors adatott, aki végül teljesen más életet élt, mint amit szántak neki. Aki előbb rabszolgává, majd gladiátorrá, végül szabad emberré vált, és aki - mindezek tetejében még keresztény is volt egy olyan korban, ahol egyik sem vált előnyévé...

Részlet

„… Üdvözlégy Idegen!
Te, ki olvasod most a történetemet, figyelj jól! Tudd meg, hogy igaz emberként hagyom itt e világot…
Diana vagyok, valamikor Diana Lucia volt a nevem, de megtagadtak. A saját apám, Claudius Lucius.
Mostanra csak Diana lettem. A gladiátor.
Az életemet mesélem el neked, mert érzem, a halál angyala közelít felém. Oly messze az otthonomtól egy idegen földön halok meg, de itt mégis otthonra találtam. Békességben megyek el, mert hiszem, újra hinni tudom a Megváltót.
Egész életemben kerestem. Volt, akit megtaláltam, és volt, akit nem...
Kerestem a hitem, kerestem az életet, kerestem a férfit, és végül kerestem a gyermekem.
Úgy kell meghalnom, hogy sok mindent nem értek még mindig. Hosszú és nehéz életem volt, de mégis, viszonylag megbecsült tagja lettem egy társadalomnak.
A magam erejéből és sokak vére által. Meg kellett tennem, nem volt más út, túl gyáva voltam a halálhoz.
Gazdagnak születtem, egy római patrícius lányaként, és gazdagon halok meg, mint gladiátor. A közte lévő idő az életem. A bűneimért én magam felelek, és van bűnöm bőven.
Egész életemben egyetlen Urat szolgáltam, Jézust, aki azt tanította: Ne Ölj!
De én öltem.
Nem is egyet, sokat.
Keresztény voltam és gladiátor. Most úgy emlékszem az életemre, mintha nem is én éltem volna.
Úgy mesélem majd el, ahogy volt, köntörfalazás, és takargatás nélkül. Már megengedhetem magamnak ezt a kiváltságot.
Diana vagyok.
A vadászat istennője; istennő, aki emberekre vadászik és a szeretet urát követi.
Leírok mindent, hogy tudd, nem Diana választotta sorsát, az választotta őt.
Mert élni kellett.
Ez volt a legfőbb parancs.
Gyáva voltam meghalni a többiekkel. Odadobták őket a vadállatok elé, odaláncolták őket a tűznek, de bennem harcolt valami, vagy valaki. Akartam a halált, de hiába.
Nagy levegőt veszek, egyet az utolsók közül és elkezdem.
Figyelj hát, most elmesélem milyen volt Diana élete, akinek ölnie kellett, hogy élhessen! Milyen volt egy keresztény gladiátor élete, aki nő volt, egy olyan világban, ahol a kiváltságosok élete a férfiak élete. A rabszolgák, az alantasok világában egy nőnek annyi szava sincs, hogy érdemes legyen emberszámba venni. Ám a gladiátorok életében külön szabályok vannak…Elmondom az elejétől fogva, hogyan lettem én, Diana a Vadászat Istennője…"

Amit még elmondanék

A történet alapja valós esemény. 1996-ban a Museum of London régészei a Great Dover Street egyik épülete alatt harminc, római korból származó sírt tártak fel. Közülük különösen egy keltette fel a figyelmüket: a sírból olyan tárgyak kerültek elő, amelyek jómódra utaltak, sőt, a Nagy-Britanniában talált római kori sírok közül ez volt az egyik leggazdagabb - mégis a temetkezési hely periferikus részén, a szegények földi maradványai között található… Vajon kié lehetett a sír? Miért részesítették ilyen különleges temetési szertartásban? És miért nem kapott helyet a gazdagok temetőjében? Vajon szándékosan zárták ki onnan? A római temetőkben csak a társadalom számkivetettjeinek - a rabszolgáknak, a bűnözőknek és a prostituáltaknak - nem volt helye. Volt azonban egy csoport, amelynek tagjai - szerencsés esetben - származásuk ellenére áttörhették a római társadalom határait, akik vagyont és megbecsülést szerezhettek, ám haláluk után mégsem nyugodhattak a tisztes római polgárok között: a gladiátorok. A Great Dover Street-i sírban talált tárgyi leletek megerősítették a régészek feltételezését, hogy egy gladiátor földi maradványait találták meg, de a csontmaradványok vizsgálata meglepő eredményt hozott: az egykori gladiátor nő volt…

Magamról

Az év nagyobb részében a földben kotorászok, hullákat kapirgálok, cserepeket gyűjtögetek, kincseket keresgélek, emberekkel kiabálok, és ha mindennek végére járok, hát írogatok, fotózgatok, festegetek, táncolgatok. Mindezek együttvéve én vagyok, és mégsem, külön külön egyik sem:)

Szerző: mimi

URL: http://gladiaator.blogspot.com/

Ajánlotta: Saját ajánlás

1 Hozzászólás:

Dirgesinger írta...

Máris tetszik! A történelmi írások a gyengéim:)

Megjegyzés küldése

 
Cacoethes Scribendi © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |